Meredező szemek
P.G. 2008.08.30. 21:31
MEREDEZO SZEMEK - mese nektek, ha felnottnek hiszitek magatokat.
Ezt a lehetőséget képzeljétek el!
Van egy kiállitás. Egy kiállitás sorozatáról van szó. Olyan sorozatról van szó, mely folyamán a kiállitások ismétlődnek. A rendezők viszont nem közlik, hogy meddig rendezik az e fajta kiállitásokat. Ezeken kiállitásokon a korrtól és szeksztől függetlenül mint látogató, mindenki megjelenik. Csupán azok hiányoznak, akik már hazamentek. Viszont mindig vannak újabb látogatók.
E sorozaton több kiállitó jelenik meg és elképzelését ajánlgatja. Közülük néhányan agresszivan támadják le a látogatókat. Többjük viszont csalogatóan, gyengéden - sot, segitőkezűnek is nevezhető módon állit ki.
El tudod képzelni azt, hogy az első tipusú kiállitó sikeresen nyeri meg a látogatók tömegét? S hogy azon látogatók nem csupán oda gyűlnek, hanem hajlandóak nagy számban befizetni a rendkivüli ajánlásokra is?
Várjuk csak ki a végét - ha egyáltalán tudni a végét.
Ugyanakkor vajjon mire számithatnak a másik tipusú kiállitók? Mert azok - mint már tudhatjuk - szinte anyásan, kedveskedve, dédelgetve kezelik látogatóikat.
Mit gondolsz, mire számithatnak a kiállitók? Hiszen annyira különböznek a módszereikben, mint a béke és háború elvei az intézményes értelmezésben.
Vegyük els?re az agressziv kiállitókat.
Hangoskodásukkal - kitalált vagy igaz - de szélsőséges elméleteikkel, ijesztő ismeretekkel - vagy fizikailag odarángatva a látogatókat sikerrel gyüjthetik maguk felé a sokaságot. Ilyen eredményt elsősorban azon személyekkel érhetik el, akikre ezek a módszerek szinte szikrányi sebességgel hathatnak. Mi is történhet a következőkben?
Lesznek olyanok, akik kényelmetlenül érzik magukat e szokatlan légkörben. S olyanok is, akiket nem érdekel tovább a feléjük áradó ismeret - hiszen vagy jobban tudják, vagy nem akarják tudni mástól a tudnivalókat. Ennek hatására elódagolnak, továbbállnak.
Sokan talán megijednek. Igen, mindez erőszakosnak, furcsának - sot veszélyesnek is tünhet. S ne feledjük, hogy legtöbbje igy jár. Ezek képesek szinte menekülni a helyszinről. De hova is menjenek? Hiszen ezen a kiállitáson csupán két, ellentmondó kiállitó van.
Néhány látogató mégis képes elidőzni. Ők nem tartozhatnak a tömeg tipusába. Valami mégis ott tartja őket. Maradnak. Előbb-utóbb kérdéseket is tesznek fel. Van talán olyan is, aki ezután mégis tovább áll. Végül is aki marad, marad.
Mégis, miért maradnak ott egyesek? Hiszen olyan kevesen vannak, hogy már egyesével fel lehet ismerni az e féle látogatót. Kérdéseik alapján már az elejétől kezdve ki lehet szűrni őket a látogatók tömegéből. Nevezhetjük őket kiemelkedőknek,sőt kiválóknak is? Később talán erre is megjelenik a válasz.
Habár kevesebb, de agresszivabb kiállitókról van itt szó, mégis elértek valami sikert. Talán számukra a siker nem számokkal bizonyitandó, hanem a hatás elérésével.
Ezt a hatást többnyire a szélsőséges kiállitási módszer vitte sikerre. S ezt ők a saját értelmezésük alapján tudják értékelni.
Ismét a másik kiállitási csoport.
Utaljunk rájuk az "ápoló" jelszóval. E kifejezés használatát későbbi megértésre javasolom.
Semmi nem ijesztő a kiállitási módszereikben. Nyugalmat biztositanak. Kialakitanak egy kényelmes, igéretes és bajoktól mentes légkört.Ismertetésük nem sok újat ajánl. Inkább a megszokottakat ismételgetik. Igaz, hogy ezt a rövid emlékezetüekhez intézik. Mármint a látogatók kiszámithatóan nagyobbik részéhez.
Ami pedig kevés újat jelent, az pedig a biztonság növelését emeli. Biztonság? Hiszen ez az egyik legfontosabb az Ember létfennmaradásában! Igen, ez népszerü téma a mindikább nagyobbra növekedő résztvevők között.
Ezek az előadók hosszasan mesélnek. Kevés mondanivalóval. Mindez fel sem tűnik a tömegnek. S ezt nem feltétlenül megtévesztésként teszik. Legalább is nem annak nevezik. Csupán ápolják a látogatókat.
Ápolják? - kérdezheted. Akár ez, akár más vonzza ?ket - de mind több látogató gyűlik köréjük.
Ezek a kiállitók nem kiabálnak. Csak előadnak. S van mit előadjanak. Talán tudják is, hogy mit akar a látogatók tömege hallani?
Idővel meg is lehet állapitani azt, hogy elérik-e eredeti céljukat? Hiszen cél nélkül nem állitanának ki. A cél pedig sikert kell, hogy jelentsen. Elég nagyot ahhoz, hogy felülmúlják, sot legyőzzék a hangoskodó és szélsőséges kiállitókat!
S ápolásuk felmérése egy álllandóra elfogadható bizonyitékra épithető.
Előadásuk közben, s után csak a látogatók arcát kell vizsgálgni. Mindinkább feltűnik az, hogy legtöbbjük - és mind többen és többen - nagyra meredt szemekkel néznek. Még csoda, hogy nem ejtik le állukat!(Itt eszembe jut, hogy mint gyerek, sokszor jártam igy. Akár a karácsonyfa, akár egy váratlan ajándék, vagy fincsi süti kóstolása - s sok népmese is - fejthették ki belőlem is a csodálkozó szemeket. Sőt, állam is leeshetett néhányszor e kellemes hatásoktól, amit csupán feltétélezek.)
A közben az összegyűlt látogatók tömege észre sem veszi, hogy a kiállitás vége felé járnak. Ezt az Ápoló kiállitók ugyan nem közlik a látogatókkal. A befejezéshez közeledve ajándékokat ajánlanak fel. Ingyen, mert ezek csak ajándékok. Képzeld, hogy milyen hatása lehet egy szemtágitó hatású eloadás után egy nem várt ajándéknak!
A tömeg elfogadja a felajánlott ajándékot. Az ajándékok bejelentése együttérzést vált ki. Persze ezek közé tartozik a minduntalan bizonygatott biztonságnak fokozott emelése.
Az arcokon megelégedés, meredező szemek és álmodozók képét ábrázoló látogató.
Eljött a kiállitás befejezése.
Mindkét fajta eloadócsoport sikerrel járt kiállitásával. Csak igy volt értelme kiállitani, ugye?
A kérdés csupán az, hogy ki és miért rendez ilyen kiállitást? Hiszen az ilyes fajta eredmény eléréséhez van más eszköz a világon.
Lehetséges-e az, hogy a rendező nem érte el célját? S hogy nem járt sikerrel a kiállitás? Ezt csak az tudja felmérni, aki tudjatában van a célnak, s tudja azt is, hogy mi jelent sikert a rendezőnek. Bizony, kevesen tartózkodhatnak a tüz közelében, ahol a rendezők rakják a tüzet.
Továbbra már nem is kérdéses számomra az, hogy a rendezők elérték-e a várt sikert. Mert a következőkben erre a kérdésre már nincs is szükség.
A kiállitást ők rendezték. S ők rendezték a két ellenlábas kiállitót. De távol a tűztől ezt nem lehet könnyen megállapitani.
A kiállitás sikere:
A látogatók túlnyomó tömege előbb-utóbb egy, elore megrendezett csoportba állt össze. Az ápolók nyerték meg ezt a tömeget. Ehhez viszont szükséges volt a másik fajta, szélsőséges kiállitókra. Ugyanis nélkülük a habozó látogatók nem könnyen sodródtak volna a nagyobb mértetü tömeghez.
A kiállitás ugyan befejezéséhez ért, de még nincsen vége!
A rendezőségnek képviselője is van. Igaz, hogy ezt media publicistának is nevezhetjük. (Minek is éljünk tiszta anyanyelvünkkel, ugye?) S ez a személy már szinte automatikusan ugy van odatáplálva a mediának és a kiállitás látogatóinak, hogy őt ne érhesse bántalom. Védve a kérdések és a seksz-csoportjába való tartozása terén. Mert ezzel tűzfalat tud emelni a rendezőség maga és a látogató tömeg közé.
A kiállitás ügyintézője közli, hogy a Media Publicista tesz egy bejelentést.
Mindazon személyek, akik még a kiállitás helyén tartózkodnak, összegyűlnek. Mindenki boldog - legtöbbje nagyon is az, és nyugodt.
Ekkor viszont a Media Publicista bejelenti, hogy vége a kiállitásnak. Mindenki mehet haza, de a kiállitás rendezősége által megállapitott csoport maradhat. Ez hozzávethetően egy-hatoda a résztvevőknek.
Régi közmondás az, hogy "most már csengettek". S ez a kiállitás ekkor ér véget.
Ideje sincsen a tömegnek arra, hogy nagyrameredt szemén változtathasson. Egyik hatás után a másik mereviti nagyra a szemeket.
A szélsőséges kiállitás iránt érdeklődők mind mehettek haza.
Ami pedig az "ápolt" tömeget illeti - elképzelhetően sok ismeretlen arc maradhatott együtt. Mert a létszám betartásakor "feltétlenül" jártak el.
Ido közben gyakran beletekintek a tükörbe, s kérdések merülnek fel bennem:
Van-e arcomon megelégedés jele?
Helyén van-e állam?
Vagyis meredezo szemekkel és bambán nézek?
Mi a tudatosság?
Mennyi idő van hátra a csengetéshez?
Befejezésül megemlitem, hogy a 'Meredező Szemek' helyett jobban illik a 'Rémálom', mint cim.
|