Januar 8. 2006

A magasztos érzések dogmája

Pontosabban: MEGHATÁROZÁSA

Valahányszor eszembe jut a Definicio szó, azonnal megremeg valami bennem. Agyam, s benne felfogóképességem nem képes tovább engedni ezt a szót.

Mi is történik? Jobb, ha igy kérdem: mi zajlik le bennem ilyenkor?

Ezidáig még egyszerűen válaszoltam erre az elhataroló kérdésemre. Mégpedig a magyar nyelv tisztátalansága alapjan. Itt azonnal megjegyzem, hogy nem vagyok szakértője – de csupán igyekvő hűséges, helyesen gyakorlója anyanyelvemnek. Többé-kevésbé sikerrel.

Egyidőben zajlik bennem kérdésemhez a közeledés. Ez pedig gondolatok szövődményeinek megszületésével jár. Azt előre bocsátom, hogy aki ugy hiszi, hogy jól ismer gondolatkifejezesemen keresztül, talán könnyebb utat jár, ha előbb a saját gondolatkifejezését kezdi vizsgálni. Legalább is ez az én gondolatom erről a pontról.

Meggyőződésem, hogy mindannyian egyedileg gondolkodunk, s azt sajátosan fejezzük is ki. Ebben minden előző tapasztalatunk amit az életben nyertün,k kihathat ránk. Természetesen e megjegyzesem a magam tapasztalatábol ered.

Amennyiben igazam van – s ez csupán a saját igazam! - a sajátos gondolatkifejezésben, ugy elfogadom azt is, hogy véleményem bizonyos pontokról is sajatos. Minden vélemény vitatható, de elfogadható is. Irásom olvasásakor legyen mégis célunk az, hogy el is tudunk sajátos véleményt (egyedi igazságot) ugy fogadni, hogy tudatosan könyveljük el azt is, amit az bennünk kiváltott. Mert gondolkodunk, tehat kiválthat. S szerintem ki is vált. Tehát még egyszer: legyünk éberek, s tudasitsuk szellemileg azt a hatást és  azt az érzést amit mások véleménye ébreszt bennünk. Ez az érzés adhat jelet egy embernek arról, hogy nem csak él es gondolkodik – hanem kapcsolatban áll másokkal egy szellemi, vagy fizikai rezges hatására.

Öröm tölt el. Mégpedig azért, mert sikerült magam hozzávetőlegesen ugy kifejeznem, ahogy az jól is esik számomra. De miért használom ezt a szót, hogy öröm? Mi is lehet részemről ennek a szónak a meghatarózoja? Lassuk csak...

Öröm lehet egy olyan érzes, ami elvárásom beteljesedése okozza? Öröm lehet igazolója annak, ha valamiben igazam van? Öröm lehet, amikor alkotásom eredményét látom? Öröm lehet, mikor arra érdemesnek tartott forrásbol elismerést kapok?

Nézzuk csak a fentiek alapjan a “lehet” szó és a “?” jelentőségeit.

Szerintem nem véletlen az, hogy kérdessel tovabb jutni, mint állitgatásokkal. Ennyit a “?” jelről.

A “lehet” szó viszont gyengitő hatást kelt nálam ugy kérdeében mint állitaában. “Lehet” ez igy?

Mindezzel azt akarom kifejezni, hogy akár öröm, akár nem – annak érzése is éppen úgy sajátos, mint az azt kifejtő tenyező. Például, ha sikeres vagyok, és az okoz számomra örömet, akkor minden körülmények között és minden tevékenységem során sikerre utazom. Van-e ebben meglepő? Akár van, akár nincs – nem ismerek olyan személyt, aki életében nem jelenik meg öröm. Akar képes, akár nem – “uralkodni öroömein”.

S egy másik gondolat az örömmel kapcsolatban. Például, ha már képes vagyok örömteljesen élni, akkor mások számára is tudok örömet szerezni. Azaz áradhat belőlem az örömkeltés mások felé. Akár tetszik ez másoknak akár nem. Pontosan ezen a ponton emlitem, hogy mivel szerintem az egyéni sajátosság a hatalom mindannyiunkban (kivéve a kontrolált agyat), úgy a körülöttem létező embereken múlik az, hogy sajátitanak-e belőlem. S ha igen akkor milyen mértékben? Viszont ekkor is az áll fenn, amit már előzőleg erőltettem, hogy mindenki sajátit el örömömből.

Ekkor szerintem a vonzódás – már megint egy meghatarozó emberi érzés jelenik meg ismert, vagy ismeretlen nevezőivel együtt.

Mivel ezt is az emberi sajátosság alapján értékelem, úgy könnyebb lesz már véleményemhez viszonyodni.

Mikor beszelek vonzódásról? Nem, nem a magneses vonzódás eseteben. Eszembe jut egy régi mondás, ami szerint ellentétek vonzzák egymát. Nos, ezt bármilyen más, mint fizikai alapon nézem, nem tudom értékelni. S a fizikához pedig nem értek eleget ahhoz, hogy megálljak e ponton.

Igy marad a bőséges lehetőségek gyűjtemenye, hogy mi is lehet a vonzódás meghatározója.

Van-e meghatározója?

Szerintem akkor van, amikor hajlandó vagyok egy ponton megállni a meghatározás folyamatával. Azaz behatárolni vagyok képes a meghatározásomat, mert addig a pontig máris elegendő érteket leltem fel a magam számára a vonzódásomon belül.

Ajjaj, de furcsa gondolatok támadnak bennem.

Vonzódásom lehet egy táj, festmény, zene, személy, emberi alak (férfi vagy nő szemével nézve), szórakoztató tevékenység, epitmény, illat, szag, iz, tapintas -  s igy tovabb.

Itt mindjárt meg is állok egy észrevételemnel: a fentiek közül legjobban az érzékszervek által értékelt vonzódásaim emelkednek ki. Mi lehet érzékszerveim es vonzódásaim közös jelentősége?

Talán(!) az, hogy bármi megjelenik életem pillanataiban, amire érzékszerveim azt jelzik számomra, hogy megállj! - vegyed tudomasul! - itt valami érték van! - vagy akár előzőleg, valamikor előfordult életemben, vagy pedig vágyakozásomból mélyen elhelyezkedő értékelésre váró gondolat ébredt bennem.

Számomra érdekes példák jutnak eszembe a fentiről. Ugye hallottunk olyant, hogy “megláttam és megszerettem”. Az is ismert, hogy valaki olvas – s azon leli magát, hogy beleszeretett az iróba. S mikor egy nép szokasainak gyönyörűsége jelent meg előttem – akar Japánban, akar Széken – vonzódom azokhoz a népekhez, kiknek hagyománya az én vonzódasomra adnak okot.

Mélyebb formájában nem tudom kifejezni a vonzódást és az örömet, mert a közhasználatban ekkor már a szeretet, s akár a szerelem szavakat lehet emliteni. A magam részérol nem csupan egy érzésnek a meghatározását tüztem ki. Annyit már sejtek magamról, hogy akár mennyire sajátosan is próbálnám magyarázni ennek meghatározását, nem végezném eredménnyel tallózásom. S ha eredménytelen, akkor nyitott – befejezés nélküli.

E ponton jut eszembe a boldogság.

Eddig örömről, vonzódásról és szeretet/szerelemről fecsegtem. Talan “imadat” is belefoglalható lenne, de ezen szó által eszembe jut az esztelen és gondolkodásnélküli imádat is. Ezen az alapon kihagyom e szónak használatát. Senkit nem akarok bántani, aki imád valamit v. valakit.

Boldogság! Legyen telitve az ember vele! áradjon belőlunk, hogy másoknak is jusson!

Ez egy kivánt es telitő érzes nálam, ami által felgyülemlik bennem az energia. Az öröm feltétlenul ki tudja fejleszteni bennem a boldogságot. Örömet nyújt, ha vonzódásom, v. vágyakozásom a várt, és teljesedik. Öröm számomra, ha élőlények szeretetét élvezem. Ez lehet egy kifejezesmódja az ő vonzódásainak!

Sikerült megvegyitenem? Vegyük sorra a jó érzes/boldogság befolyásolását okozó fenti érzésekről emlitetteket. Szerintem még mindig a sajátos meghatározások érvényesek.

Szó volt  a vonzódás, öröm, és boldogság, azaz a szeretet/szerelem gondolatokról. Közös kifejezést keresve akár MAGASZTOS ERZESEKNEK is nevezhetéem őket!

A legszebb szavak kozül valók! Ugye, azonnal erzekelhető, hogy valamilyen érzéseket fejtenek ki az olvasókban? Legyen ez az érzés mindazoké, akikben sajátosan jelentek meg.

érdemes-e különválasztani a fenti gondolatokat? Talán a meghatározások céljábol, ugye? S akkor még mindig nem tudhatom, hogy ki mit ért a szeretet, v. szerelem, boldogság, s öröm, vagy vonzódás alatt.

Sajátosan elkönyvelem, hogy ennek válasza mélyebben helyezkedik el bennem, minthogy ezt magyarazkodással bolygatnám.

Számomra elegendő az, hogy rábizom magam érzéseim uralkodásaira. Mivel gondolkodom, igy érzek is. S a kettő nem vitatkozik sokáig bennem. Nem teszem kérdésessé ,Érzéseim gyüjteményével magamban élek.

Nem a meghatarozásom fontos, hogy érzéseimet magyarázzam. Magam élek örömökkel gazdagon, s elfogadom – sőt gyüjtom(!) mások örömeit. A mások vonzódásaibol felém fakadó energiát.

Tudatos bennem még az, hogy eme értékek korlátlan gyüjtése folytán önzőségem is határtalan!

Kivánom, hogy határtalan legyen Bennetek a sok Magasztos Érzés! Közben ne feledjetek kacagni...