Ízelítő Mónos Jenő képeiből |
További festményeket a
Képtárban láthattok tőle!
Feltöltöttem
élvezhető nagyságban!
Új képtárban!
| | |
|
FALCON_amatőr grafikus és festő alkotásaiból láthattok a Képtárban.
/Bal részen kattints: Alkotásaim: Képeim : Falcon alkotásai /
| | |
Klikkelj és hallgasd a Beatlest! |
|
| | |
|
Gyermekként nem szívesen hallgattam operát. Nem értettem, hogy mindent áriázva mondanak. Akkor még nem tudtam, nem éreztem, hogy az énekelt szöveg elkülönül a hétköznapi beszédtől, furcsa rangot ad a szónak, mintha így érne el a legtitkosabb helyekre, szívünk, érzelmeink legmélyére. Talán a Teremtő közelébe...
Ma már tudom, hogy így van.
Az ének ajándék.
Legmélyebb érzelmeink megmutatására, szavakkal kifejezhetetlen érzések megértésére.
Kodály ezt úgy fogalmazta meg:
"...az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpoziciót javít, munkára kedvet csinál, alkalmassá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat."
NE HAGYJUK ELVENNI MAGUNKTÓL EZT AZ AJÁNDÉKOT!
FESZÜLT, ZAKLATOTT, MAGÁNYOS HANGULATBAN KEZDJÜNK DÚDOLNI EGY-EGY KEDVES DALLAMOT, VAGY BÁRMIT, AMI SZÍVÜNKNEK KEDVES. | | |
|
Néhány Woody Allen idézet
Gyönyörű gyerekeim vannak. Hál'istennek a feleségem megcsalt...
A feleségem a nászéjszakáig félt a sötétben. Aztán meglátott engem ruha nélkül. Azóta világosban is fél.
A feleségem a legrosszabb szakács. Mi mindig a vacsora végén imádkozunk...
Egyszer valaki ellopta az autónkat. Kérdeztem a feleségem, látta-e, hogy néztek ki a rablók? Erre azt mondja: "Nem láttam őket, de a rendszámot felírtam!"
Egyik nap azt mondja a feleségem, vigyem le a szemetet. Mondtam neki: "Te főzted, hát te is tüntesd el!"
Egyik nap felhívtam a feleségem. Azt mondtam neki: "Drágám, eszembe jutottál, és egészen begerjedtem". Azt kérdezte erre: "Ki beszél?"
Mondtam a fogorvosnak, hogy sárgák a fogaim. Azt tanácsolta, viseljek barna nyakkendőt.
Ez egy szerencsétlen nap... Felkeltem reggel, fogtam az inget, leszakadt róla egy gomb. Fogtam a táskámat, leszakadt a füle. Félek kimenni a wc-re...
Nagyon csúnya vagyok. Az apám azt a gyerekfényképet mutogatta mindenkinek, amit a pénztárcájával együtt adtak.
Mondtam az orvosnak, hogy engem mindenki utál. Azt mondta, ne legyek nevetséges, még nem is találkoztam mindenkivel.
Amikor gyerek voltam, a szüleim sokszor költöztek. De én mindig megtaláltam őket.
A feleségem és én 20 évig boldogan éltünk. Aztán találkoztunk...
Tegnap megmentettem egy lányt a nemi erőszaktól. Uralkodtam magamon.
Elmentem az orvoshoz, és elpanaszoltam neki: "Doktor úr, minden reggel, amikor felkelek, és a tükörbe nézek, hirtelen elfog a hányinger. Ön szerint mi bajom?" Azt mondta: "Azt nem tudom, de a látása tökéletes."
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Nem tudom, hogy tudják a nők 3 perc alatt megállapítani, hogy rossz vagyok az ágyban?
Nem értem az emberek miért nem esznek szart. Százmilliárd légy nem tévedhet!!!
Woodí
kamillatea
Jön egy nő a dokihoz, kékre-zöldre verve, mire a doki felkiált:
- Istenem, mi történt magával? A nő sírva mondja:
- Akárhányszor jön haza az uram részegen, mindannyiszor megver ...
- Hmm, - mondja az orvos - tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert!
Azután, hogy az ura hazaért, vegyen egy csésze kamillateát és öblítse vele
a torkát, és alaposan öblögessen!
Két hét múlva jön ugyanez a nő a dokihoz; virágzóan néz ki és mondja:
- Doktor úr, ez csodálatos, amit javasolt!
Képzelje, jön az uram holtrészegen én meg csak öblögetem,
és öblögetem a torkom, ő meg nem bánt engem...
- No látja! - mondja a doki szerényen - egyszerűen csak kussolni kell ...
| | |
|
|
|
|
A tó
Czégény Nagy Erzsébet 2015.07.20. 14:08
Aznap gyönyörű nyári napra ébredt Zsani. Igazi strandidő – gondolta magában. Ma összejön a család, s megbeszélték, ha jó idő lesz, elmennek a várostól nem túl messze lévő tóhoz fürödni. Köznyelven csak Macsi-Balcsinak becézték a tavat, igazából Látóképi fürdőtó a neve. Itt, az ország keleti felében ez a Balaton, s mivel közel van Macs nevű településhez, így lett Macsi-Balcsi. Szépen kiépített, nagy kiterjedésű tó, körülkerítve, szép füves területtel, fákkal, vendéglátó büfékkel. Nem volt mély a tó, de tábla jelölte az egyik oldalon, ahol stég is volt, hogy ott csak jó úszók fürödhetnek. Egyszóval, igazi kis fürdőparadicsom. Tizenegy óra is volt már, mire a társaság odaért. Leparkoltak, majd a belépőjegy megvásárlása után kerestek egy szép füves, árnyékos helyet, ahol letelepedhettek. A nap forrón tűzött, így mindnyájan fürödni indultak. Vittek magukkal strandlabdát, s a társaság vidáman dobálgatta egymásnak a vízben. Zsanett egy idő után megunta a labdázást és úgy döntött kiszáll, és inkább elmegy egy kicsit úszkálni. Autodidakta módon tanult meg úszni, de csak akkor érezte magát biztonságban, ha talajt érzett a lába alatt. A stég felé nem tartott, ott tudta, hogy mély a víz. Úgy gondolta most kipróbálja, milyen távolságot tud leúszni egy ütemben. Jól is ment, elég nagy távolságot megtett már, igaz, hátrafelé nem nézett, hisz nem is tudott úszás közben megfordulni, viszont annyiból észlelte, hogy nem nagyon hallja a fürdőzők hangját. Kicsit el is mélázott úszás közben, ezért nem figyelt oda, hogy nehogy nagyon eltávolodjon a családjától. Mostmár ideje lenne megállni, mert kifogytam a szuszból, gondolta magában, s leengedte a lábait a tó fenekére. Már a szájáig ért a víz, de talajt nem talált a lába. Abban a pillanatban jutott el a tudatáig, hogy olyan messzire merészkedett, ahol a víz magassága meghaladja az övét. De vajon mennyivel? Kipróbálni nem merte, mert tudta, nem biztos, hogy vissza tudná lökni magát a felszínre. Kétségbeesett. Szeme kutatva meredt a távolba, miközben riadtan kalimpált a lábával és kezével, hátha talál valakit a közelben, aki a segítségére tud jönni. Egész távol, egy nő feküdt gumimatracon, a vízen, de olyan távol volt, hogy nem ért el hozzá Zsanett kétségbeesett el-elcsukló kiáltása. Szíve egyre vadabbul dobogott, a víz már az orráig ért, kiáltani sem tudott már, mert akkor a víz a szájába ömlik. Megfulladok! – döbbent rá. - Itt nem messze a családomtól. Páni rémület rajta úrrá. Nem, az nem lehet, hogy ilyen fiatalon meghaljak, zakatolt az agyában. Pár másodperc alatt egész élete lejátszódott a szeme előtt. Mi lesz a gyerekeimmel? Ekkor lett úrrá kissé a félelmén, s mielőtt a víz elnyelte volna, egy utolsó erőbedobással a víz felszínére lökte magát, s újra úszni kezdett. Azt még maga sem tudta, honnan volt ehhez ereje. A halálfélelemtől és az előbbi hosszú úszástól nehezen mozogtak karjai és lábai, úgy érezte a szíve azonnal kiugrik a mellkasából. Annyit észlelt, hogy a tó közepén jár, visszafordulni nem mert, egyrészt nem is tudott, de ha megpróbálja is, nem tudhatja az idáig megtett úton hol kezdett mélyülni a tó, vajon tud-e még annyit úszni, hogy biztos talajt érjen. Utolsó erejével szelte a vizet, de nagyon lassan haladt, az agya lázasan dolgozott. Vajon hol járhatok már? Leér-e a lábam a talajra, ha már végkép kifulladtam? Azt biztosan tudta, hogy egy újabb megállás vagy az életet, vagy a halált jelenti számára. És elérkezett számára az a pillanat, amikor már nem bírta tovább. Teljesen kifulladt. Teste felmondta a szolgálatot, nem engedelmeskedett tovább. Ekkor valami különleges nyugalom szállta meg, s beletörődött az elkövetkezendő pillanatba. Nincs tovább! Még próbált egy-két karcsapást kierőszakolni karjaiból, de sikertelenül. Megadóan engedte le lábait. A víz már a szájánál volt, amikor lábhegyével talajt tapintott. De hogyan tovább? Lábujjhegyen állt, a víz ringatta, félt, hogy elborul. Ha tovább lép és ott már nem talál talajt, akkor is vége, mert úszni már egyáltalán nem bírt. - Muszáj meg próbálnom – zakatolta az agya. Muszáj! Élnem kell! Egy darabig még állt, erőt gyűjtve az újabb lépéshez, majd óvatosan öt centivel arrébb tolta az egyik lábát. Araszolt. Óráknak tűnt számára, míg olyan helyre ért, ahol már biztosabban meg tudta vetni a lábát. A tó másik oldalán ért ki a partra. Remegett. Idő kellett, míg össze tudta magát szedni annyira, hogy a tavat megkerülve visszatérjen a családjához.
-
Jó sokáig távol voltál nővérkém – mondta az öccse. – Egész jól tudsz már úszni, láttalak a tó közepén.
Zsani szótlanul ült le a plédre, és dehogyis árulta volna el, hogy éppen akkor fuldokolt.
2015-07-18
| | |
|
|
|
Köszöntöm a névnaposokat!
Vörösmarty Mihály:
Névnapra..
Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.
| | |
|
| | |
|
|
Czégény Nagy Erzsébet:
Látomás Anyámról
Csak ültél némán elmerengve,
Szép homlokodon kelt a nap,
A messze tűnő emlékekbe,
Nyár alélt a kertek alatt.
Hajadban érett őszi búza,
Mondtad, már aratásra kész,
S lágyan ringott, mint angyalhaj,
Kezem tétován nyúlt feléd.
Megérintettem cserzett kezed,
- Rajta évszázadok futnak, -
Mint ágas-bogas tölgyfaágak,
Ujjam alatt elsimultak.
Láttam szemedben ifjúságod,
Visszaragyogott utoljára,
Hulló csillagként tört még utat,
Majd elveszett az éjszakába.
2017-04-25
Ha eljön majd…
Ha eljön majd a tavasz s bomlanak a lombok,
minden kis rügyben arcodon bolyongok.
Virágillatokban illatod keresem,
selymes pázsiton lépteim megpihen.
Odavágylak, hol napfény bontja haját,
s minden madár zengi örömmámorát.
Zsongó nappalokban, éjszaka csöndjében,
vágylak téged minden lélekrezdülésben.
S ha ég sötét palástján kis lámpások nyúlnak,
s örök búcsút intenek jeges, hideg múltnak,
sarjad szerelmünk, mint vetésben a mag,
hajnal fénysátrában újra erőt kap.
2017_02_16
Czégény Nagy Erzsébet:
Első Karácsony nélküled
/Anyához/
Sarokba rekedt a szó,
mint ereszcsatornába
az őszi falevelek.
Advent csendjében
vártam az „eljövetelt”
de a neked készített
ünnepi tányérból
kicsorogtak a szavak.
Szobámban meglapult
Karácsony, s homályba
veszett fények.
Már semmi nem olyan nélküled.
Látom imára kulcsolt kezed,
- Hiszek egy Istenben –
mondtad, s szorítottad
tenyereid között féltésed.
Belém palántáltad szemed
utolsó fénysugarát.
Most bennem ragyogsz,
mint fenyőfán a csillag.
2015_01_01
Angyal hajolt a lelkemre
From: Erzsebet Nagy Czegeny
Translation by: Laszlo Viemann
Angel leant on my soul (10-14-2010)
My true sanctuary,
My chant, afflatus,
I did form “ménage”
Here in to my soul,
You come, transmigrate,
I will set your bed.
As dawn gets purplish,
In my eyes is mirrored,
Lakes are glittering,
In it glint imaged,
A face angelic
Gleams there everything.
Your arm clasp as clinch;
Tender whiff delight,
Your lips red softness;
It’s a cherry spice.
Your soul innocent
Freshly laid snow-white,
Do lean on me dear,
My soul is yearning.
You’re desired to dare,
As lover crave spring.
Rest on my breast-soul,
And do feel the same
As I: harmony,
Peace, than stay at me
You obtain prodigy.
You hear? -- The soundings!
Heaven’s clarions!
Angyal hajolt a lelkemre
Én menedékem,
énekem, ihletem,
építettem házat
itt a lelkemben,
jer, költözz be,
ágyadat megvetem.
Hajnali bíborban,
szememnek tükrében,
csillámló tavak
tükröződésében,
angyali arcod
ott ragyog mindenben.
Karod ölelése;
lágy szél fuvallata,
ajkad puhasága;
cseresznye zamata.
Ártatlan kis lelked
szűz-fehér lepedő,
hajolj rám kedves,
lelkem most epedő.
Úgy vágyom jöttedet,
mint szerelmes a tavaszt.
Pihenj meg mellemen,
s érezd ugyanazt
mint én: harmóniát,
békét, s mellettem
találd meg a csodát.
Hallod?
Szólnak
a mennyei
harsonák.
2010-10-11
| | |
Aktuális hónapok és jelentéseik |
| | |
|
Sárgarépatorta
Hozzávalók:
30 dkg sárgarépa
5 tojás
15 dkg méz
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg mogyoró/dió/mandula
1 teáskanál őrölt fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg
Elkészítés:
1. A sárgarépát megtisztítjuk, lereszeljük.
2. A mogyorót megőröljük.
3. A tojássárgákat összekeverjük a mézzel,
sárgarépával, liszttel, mogyoróval és fűszerekkel.
4. Óvatosan keverjük bele a tojások felvert habját.
5. Kb. 35-40 percig süssük előmelegített sütőben 200 fokon.
***
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
