Ízelítő Mónos Jenő képeiből |
További festményeket a
Képtárban láthattok tőle!
Feltöltöttem
élvezhető nagyságban!
Új képtárban!
| | |
|
FALCON_amatőr grafikus és festő alkotásaiból láthattok a Képtárban.
/Bal részen kattints: Alkotásaim: Képeim : Falcon alkotásai /
| | |
Klikkelj és hallgasd a Beatlest! |
|
| | |
|
Gyermekként nem szívesen hallgattam operát. Nem értettem, hogy mindent áriázva mondanak. Akkor még nem tudtam, nem éreztem, hogy az énekelt szöveg elkülönül a hétköznapi beszédtől, furcsa rangot ad a szónak, mintha így érne el a legtitkosabb helyekre, szívünk, érzelmeink legmélyére. Talán a Teremtő közelébe...
Ma már tudom, hogy így van.
Az ének ajándék.
Legmélyebb érzelmeink megmutatására, szavakkal kifejezhetetlen érzések megértésére.
Kodály ezt úgy fogalmazta meg:
"...az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpoziciót javít, munkára kedvet csinál, alkalmassá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat."
NE HAGYJUK ELVENNI MAGUNKTÓL EZT AZ AJÁNDÉKOT!
FESZÜLT, ZAKLATOTT, MAGÁNYOS HANGULATBAN KEZDJÜNK DÚDOLNI EGY-EGY KEDVES DALLAMOT, VAGY BÁRMIT, AMI SZÍVÜNKNEK KEDVES. | | |
|
Néhány Woody Allen idézet
Gyönyörű gyerekeim vannak. Hál'istennek a feleségem megcsalt...
A feleségem a nászéjszakáig félt a sötétben. Aztán meglátott engem ruha nélkül. Azóta világosban is fél.
A feleségem a legrosszabb szakács. Mi mindig a vacsora végén imádkozunk...
Egyszer valaki ellopta az autónkat. Kérdeztem a feleségem, látta-e, hogy néztek ki a rablók? Erre azt mondja: "Nem láttam őket, de a rendszámot felírtam!"
Egyik nap azt mondja a feleségem, vigyem le a szemetet. Mondtam neki: "Te főzted, hát te is tüntesd el!"
Egyik nap felhívtam a feleségem. Azt mondtam neki: "Drágám, eszembe jutottál, és egészen begerjedtem". Azt kérdezte erre: "Ki beszél?"
Mondtam a fogorvosnak, hogy sárgák a fogaim. Azt tanácsolta, viseljek barna nyakkendőt.
Ez egy szerencsétlen nap... Felkeltem reggel, fogtam az inget, leszakadt róla egy gomb. Fogtam a táskámat, leszakadt a füle. Félek kimenni a wc-re...
Nagyon csúnya vagyok. Az apám azt a gyerekfényképet mutogatta mindenkinek, amit a pénztárcájával együtt adtak.
Mondtam az orvosnak, hogy engem mindenki utál. Azt mondta, ne legyek nevetséges, még nem is találkoztam mindenkivel.
Amikor gyerek voltam, a szüleim sokszor költöztek. De én mindig megtaláltam őket.
A feleségem és én 20 évig boldogan éltünk. Aztán találkoztunk...
Tegnap megmentettem egy lányt a nemi erőszaktól. Uralkodtam magamon.
Elmentem az orvoshoz, és elpanaszoltam neki: "Doktor úr, minden reggel, amikor felkelek, és a tükörbe nézek, hirtelen elfog a hányinger. Ön szerint mi bajom?" Azt mondta: "Azt nem tudom, de a látása tökéletes."
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Nem tudom, hogy tudják a nők 3 perc alatt megállapítani, hogy rossz vagyok az ágyban?
Nem értem az emberek miért nem esznek szart. Százmilliárd légy nem tévedhet!!!
Woodí
kamillatea
Jön egy nő a dokihoz, kékre-zöldre verve, mire a doki felkiált:
- Istenem, mi történt magával? A nő sírva mondja:
- Akárhányszor jön haza az uram részegen, mindannyiszor megver ...
- Hmm, - mondja az orvos - tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert!
Azután, hogy az ura hazaért, vegyen egy csésze kamillateát és öblítse vele
a torkát, és alaposan öblögessen!
Két hét múlva jön ugyanez a nő a dokihoz; virágzóan néz ki és mondja:
- Doktor úr, ez csodálatos, amit javasolt!
Képzelje, jön az uram holtrészegen én meg csak öblögetem,
és öblögetem a torkom, ő meg nem bánt engem...
- No látja! - mondja a doki szerényen - egyszerűen csak kussolni kell ...
| | |
|
|
|
|
Szöszke V. fejezet
Czégény Nagy Erzsébet 2015.04.25. 09:36
Így történt, hogy a fiú közéjük szegődött, majd hazakísérte Szöszkét. Megálltak a malom előtt, pár szót beszélgettek, majd Szöszke legnagyobb megdöbbenésére azt mondta a fiú: - Feleségül veszem magát. – Azt sem tudta hirtelen hogyan is reagáljon erre, hiszen először találkoztak még, nem is ismerte. Még udvarlója sem volt idáig, nemhogy kérője. Azt viszont megállapította magában, hogy a fiúnak elég rossz öltözete van, s erre bizony ő elég kényes volt. A legbölcsebb azt volt, hogy nem reagál a felkérésre. A további kért találkozóra is csak annyit mondott, majd meglátjuk. Teltek a napok, a fiú nem tágított. Amikor csak lehetett, ott volt a malom előtt és leste a lányt. Persze, Szöszkének tetszett ez a kitartó udvarlás, de továbbra sem volt kibékülve a fiú külsejével. Nem volt csúnya, csak legalább többet adott volna magára. Egy alkalommal a gazda felesége szólt neki, hogy menjen már ki a malom elé, mert ott fekszik a padon az udvarló. Fekszik? Mi a baja? – futott át a lányon a gondolat, és kiszaladt. Egyetlen baja volt csak a fiúnak! Részeg volt! Meg is mondta neki, hogy ide ne járjon részegen, vagy többet ne is jöjjön. Persze az megígérte. Továbbra is sürgette a lányt, hogy esküdjenek meg. Hány álmatlan éjszakája volt Szöszkének, nem tudta eldönteni, hogy beadja-e a derekát. Vajon kellek-e én még másvalakinek a testi fogyatékosságom miatt? – tette fel magának a kérdést. Ezért mégis a fiú mellett döntött. Majd szépen rendbe teszem én a külsejét, veszünk neki normális öltözetet – gondolta magában. A gazdáék próbálták lebeszélni. - Nem hozzád való ez a fiú! – mondták, de ebben benne volt az is, nagyon sajnálták volna, ha otthagyja őket a lány, mert ilyen ügyes és dolgos cselédjük még nem volt, nagyon meg is szerették, s ki tudja, kapnak-e ilyen másikat. Amikor aztán a fiúval pontot tettek a kérdésre, megkérdezte, hol fognak lakni az esküvő után. – Anyámékkal fogunk együtt lakni, van egy kis háza. – felelte a fiú. Az, hogy milyen körülmények között, csak akkor tudta meg Szöszke, amikor 1949 őszén, két tanú jelenlétében összeházasodtak. Szöszke a debreceni zsibvásárban vásárolt használt, de szép öltönyt, inget a leendő férjének, otthon szépen kimosta, kivasalta, s amikor ebben megjelent az esküvőre a fiú, megállapította magában, hogy milyen jól néz ki. A szertartás után visszamentek a malomba az immár ifjú feleség összekészített dolgaiért, és elindultak a férj szülői házába. Amikor Szöszke meglátta az egy szoba-konyhás nádfedeles, vályogházikót, összeszorult a szíve. Amikor azt is megtapasztalta, hogy a szobában egy ágyon és egy dikón kívül csak egy asztal van, s ráadásul a férje öccse is otthon lakik, teljesen kétségbe esett, még a könnye is kicsordult. – Hát hol fogunk mi aludni? – kérdezte az anyósától. – Ti majd az ágyon, én a dikón, a másik fiam meg a földön. Van egy szalmazsák, hát azon. – felelte. Az már csak luxus lett volna, ha normális ágybeli is lett volna. – Hová kerültem én? – szipogott magában Szöszke, s eszébe jutott a gyermekkori ágyikója, a frissen mosott hófehér lepedő illata, amit Édesanyja tükörsimára tudott vasalni, és ő is ugyanúgy csinálta akárhol szolgált. Férje ölelése kissé megnyugtatta, majd álomba sírta magát. Nem volt boldog Szöszke. Férjének nem volt munkája, néha elment napszámba, aztán meg is iszogatott a keresetből, ha meg nem volt munka, hát gurítósat játszottak a barátokkal az udvaron. Arról szó sem lehetett, hogy az ifjú feleség valahová beszegődjön. Keserves napok voltak. Szöszke már tudta, hogy rossz vásárt csinált, de nem tudott mit tenni. Egyik nap, katonai behívót kapott az férje. Nem is nagyon bánta, úgy gondolta, hogy míg a férje katonáskodik, ő megpróbál valahol munkát keresni, és legalább addig sem kell otthon lennie. Szépen el is tervezgette magában, hogy keres majd annyit, félre tud belőle tenni, hogy mire hazajön a férje, külön tudjanak válni az anyósától. Bárhová, csak onnan el. Ez adott most értelmet a napjainak. Egy hét telt el a férje bevonulása óta, amikor hajnalban arra ébredt, hogy nagy dáridó van valahol az utcán. Kiosont a házból és kilesett az utcára. Egész az utca elején, három cigányzenész kísért egy részeg alakot. Húzták ám a zenészek rendesen, az alak meg torkaszakadtából énekelt. Ahogy közelebb értek, és már azt is látta, hogy egy katonaláda van az alak kezében, akkor ismert rá a saját férjére. /Azt mondják, a remény hal meg utoljára./ Szöszkének ez volt az „utoljára”.
| | |
|
|
|
Köszöntöm a névnaposokat!
Vörösmarty Mihály:
Névnapra..
Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.
| | |
|
| | |
|
|
Czégény Nagy Erzsébet:
Látomás Anyámról
Csak ültél némán elmerengve,
Szép homlokodon kelt a nap,
A messze tűnő emlékekbe,
Nyár alélt a kertek alatt.
Hajadban érett őszi búza,
Mondtad, már aratásra kész,
S lágyan ringott, mint angyalhaj,
Kezem tétován nyúlt feléd.
Megérintettem cserzett kezed,
- Rajta évszázadok futnak, -
Mint ágas-bogas tölgyfaágak,
Ujjam alatt elsimultak.
Láttam szemedben ifjúságod,
Visszaragyogott utoljára,
Hulló csillagként tört még utat,
Majd elveszett az éjszakába.
2017-04-25
Ha eljön majd…
Ha eljön majd a tavasz s bomlanak a lombok,
minden kis rügyben arcodon bolyongok.
Virágillatokban illatod keresem,
selymes pázsiton lépteim megpihen.
Odavágylak, hol napfény bontja haját,
s minden madár zengi örömmámorát.
Zsongó nappalokban, éjszaka csöndjében,
vágylak téged minden lélekrezdülésben.
S ha ég sötét palástján kis lámpások nyúlnak,
s örök búcsút intenek jeges, hideg múltnak,
sarjad szerelmünk, mint vetésben a mag,
hajnal fénysátrában újra erőt kap.
2017_02_16
Czégény Nagy Erzsébet:
Első Karácsony nélküled
/Anyához/
Sarokba rekedt a szó,
mint ereszcsatornába
az őszi falevelek.
Advent csendjében
vártam az „eljövetelt”
de a neked készített
ünnepi tányérból
kicsorogtak a szavak.
Szobámban meglapult
Karácsony, s homályba
veszett fények.
Már semmi nem olyan nélküled.
Látom imára kulcsolt kezed,
- Hiszek egy Istenben –
mondtad, s szorítottad
tenyereid között féltésed.
Belém palántáltad szemed
utolsó fénysugarát.
Most bennem ragyogsz,
mint fenyőfán a csillag.
2015_01_01
Angyal hajolt a lelkemre
From: Erzsebet Nagy Czegeny
Translation by: Laszlo Viemann
Angel leant on my soul (10-14-2010)
My true sanctuary,
My chant, afflatus,
I did form “ménage”
Here in to my soul,
You come, transmigrate,
I will set your bed.
As dawn gets purplish,
In my eyes is mirrored,
Lakes are glittering,
In it glint imaged,
A face angelic
Gleams there everything.
Your arm clasp as clinch;
Tender whiff delight,
Your lips red softness;
It’s a cherry spice.
Your soul innocent
Freshly laid snow-white,
Do lean on me dear,
My soul is yearning.
You’re desired to dare,
As lover crave spring.
Rest on my breast-soul,
And do feel the same
As I: harmony,
Peace, than stay at me
You obtain prodigy.
You hear? -- The soundings!
Heaven’s clarions!
Angyal hajolt a lelkemre
Én menedékem,
énekem, ihletem,
építettem házat
itt a lelkemben,
jer, költözz be,
ágyadat megvetem.
Hajnali bíborban,
szememnek tükrében,
csillámló tavak
tükröződésében,
angyali arcod
ott ragyog mindenben.
Karod ölelése;
lágy szél fuvallata,
ajkad puhasága;
cseresznye zamata.
Ártatlan kis lelked
szűz-fehér lepedő,
hajolj rám kedves,
lelkem most epedő.
Úgy vágyom jöttedet,
mint szerelmes a tavaszt.
Pihenj meg mellemen,
s érezd ugyanazt
mint én: harmóniát,
békét, s mellettem
találd meg a csodát.
Hallod?
Szólnak
a mennyei
harsonák.
2010-10-11
| | |
Aktuális hónapok és jelentéseik |
| | |
|
Sárgarépatorta
Hozzávalók:
30 dkg sárgarépa
5 tojás
15 dkg méz
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg mogyoró/dió/mandula
1 teáskanál őrölt fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg
Elkészítés:
1. A sárgarépát megtisztítjuk, lereszeljük.
2. A mogyorót megőröljük.
3. A tojássárgákat összekeverjük a mézzel,
sárgarépával, liszttel, mogyoróval és fűszerekkel.
4. Óvatosan keverjük bele a tojások felvert habját.
5. Kb. 35-40 percig süssük előmelegített sütőben 200 fokon.
***
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
