Ízelítő Mónos Jenő képeiből |
További festményeket a
Képtárban láthattok tőle!
Feltöltöttem
élvezhető nagyságban!
Új képtárban!
| |
|
FALCON_amatőr grafikus és festő alkotásaiból láthattok a Képtárban.
/Bal részen kattints: Alkotásaim: Képeim : Falcon alkotásai /
| |
Klikkelj és hallgasd a Beatlest! |
| |
|
Gyermekként nem szívesen hallgattam operát. Nem értettem, hogy mindent áriázva mondanak. Akkor még nem tudtam, nem éreztem, hogy az énekelt szöveg elkülönül a hétköznapi beszédtől, furcsa rangot ad a szónak, mintha így érne el a legtitkosabb helyekre, szívünk, érzelmeink legmélyére. Talán a Teremtő közelébe...
Ma már tudom, hogy így van.
Az ének ajándék.
Legmélyebb érzelmeink megmutatására, szavakkal kifejezhetetlen érzések megértésére.
Kodály ezt úgy fogalmazta meg:
"...az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpoziciót javít, munkára kedvet csinál, alkalmassá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat."
NE HAGYJUK ELVENNI MAGUNKTÓL EZT AZ AJÁNDÉKOT!
FESZÜLT, ZAKLATOTT, MAGÁNYOS HANGULATBAN KEZDJÜNK DÚDOLNI EGY-EGY KEDVES DALLAMOT, VAGY BÁRMIT, AMI SZÍVÜNKNEK KEDVES. | |
|
Néhány Woody Allen idézet
Gyönyörű gyerekeim vannak. Hál'istennek a feleségem megcsalt...
A feleségem a nászéjszakáig félt a sötétben. Aztán meglátott engem ruha nélkül. Azóta világosban is fél.
A feleségem a legrosszabb szakács. Mi mindig a vacsora végén imádkozunk...
Egyszer valaki ellopta az autónkat. Kérdeztem a feleségem, látta-e, hogy néztek ki a rablók? Erre azt mondja: "Nem láttam őket, de a rendszámot felírtam!"
Egyik nap azt mondja a feleségem, vigyem le a szemetet. Mondtam neki: "Te főzted, hát te is tüntesd el!"
Egyik nap felhívtam a feleségem. Azt mondtam neki: "Drágám, eszembe jutottál, és egészen begerjedtem". Azt kérdezte erre: "Ki beszél?"
Mondtam a fogorvosnak, hogy sárgák a fogaim. Azt tanácsolta, viseljek barna nyakkendőt.
Ez egy szerencsétlen nap... Felkeltem reggel, fogtam az inget, leszakadt róla egy gomb. Fogtam a táskámat, leszakadt a füle. Félek kimenni a wc-re...
Nagyon csúnya vagyok. Az apám azt a gyerekfényképet mutogatta mindenkinek, amit a pénztárcájával együtt adtak.
Mondtam az orvosnak, hogy engem mindenki utál. Azt mondta, ne legyek nevetséges, még nem is találkoztam mindenkivel.
Amikor gyerek voltam, a szüleim sokszor költöztek. De én mindig megtaláltam őket.
A feleségem és én 20 évig boldogan éltünk. Aztán találkoztunk...
Tegnap megmentettem egy lányt a nemi erőszaktól. Uralkodtam magamon.
Elmentem az orvoshoz, és elpanaszoltam neki: "Doktor úr, minden reggel, amikor felkelek, és a tükörbe nézek, hirtelen elfog a hányinger. Ön szerint mi bajom?" Azt mondta: "Azt nem tudom, de a látása tökéletes."
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
Nem tudom, hogy tudják a nők 3 perc alatt megállapítani, hogy rossz vagyok az ágyban?
Nem értem az emberek miért nem esznek szart. Százmilliárd légy nem tévedhet!!!
Woodí
kamillatea
Jön egy nő a dokihoz, kékre-zöldre verve, mire a doki felkiált:
- Istenem, mi történt magával? A nő sírva mondja:
- Akárhányszor jön haza az uram részegen, mindannyiszor megver ...
- Hmm, - mondja az orvos - tudok erre egy teljesen biztos és hatásos szert!
Azután, hogy az ura hazaért, vegyen egy csésze kamillateát és öblítse vele
a torkát, és alaposan öblögessen!
Két hét múlva jön ugyanez a nő a dokihoz; virágzóan néz ki és mondja:
- Doktor úr, ez csodálatos, amit javasolt!
Képzelje, jön az uram holtrészegen én meg csak öblögetem,
és öblögetem a torkom, ő meg nem bánt engem...
- No látja! - mondja a doki szerényen - egyszerűen csak kussolni kell ...
| |
|
|
|
Végítélet
Czégény Nagy Erzsébet/Pendzsi 2011.05.06. 12:34
Egy szörnyű álmomat írtam meg kisprózában. Ez volt az első olyan álmom, amit leírtam.
Juli és Kata nagy beszélgetés közepette mentek lefelé a lépcsőn. Még csak pár órája érkeztek meg ebbe a kollégiumba, ahová elszállásolták őket. Épphogy kipakolták bőröndjeiket, s máris indultak, hogy szétnézzenek az ismeretlen városban.
- Jó volna valahol egy fagyit nyalni! – mondta Juli.
- Biztos találunk valahol egy fagyizót. – felelte Kata, s vidáman ugrott párat a lépcsőn.
A kollégium ajtaján kilépve, hirtelen hideg borzongás csapta meg a két lányt.
- Mi ez? Érzed? – kérdezte Kata.
- Furcsa! Libabőrös lettem! Pedig nyár van, s mégis, mintha valami jeges ölelést éreznék.
Kata az eget kémlelte, s mintha valami sötét felleget látott volna az ég alján felfelé indulni.
- Figyelj Juli! Én visszamegyek a zakómért, mert fázom. Várj meg a bejárat előtt!
S azzal már szaladt is vissza az épületbe, fel a második emeletre. Kicsit több időt töltött, mint gondolta, mert elég nagy mozgás volt a hatalmas alapterületű kollégiumban, hisz rengeteg diák érkezett különböző rendezvényekre, s elég volt lavírozni a tömegben.
Visszafelé már úgy gondolta, könnyebben éri el a hátsó bejáratot, nem kell átverekedni magát a tömegen, s legfeljebb megkerüli az épületet.
Az ajtón kilépve földbe gyökerezett a lába. Nem is nagyon messze, talán vagy két utcával arrébb egy óriási fekete tornádó kavargott. Nem akart hinni a szemének!
A döbbenettől szinte lebénult. Megszűnt körülötte minden, nem látott mást, csak a hatalmas kavargó fekete szörnyeteget. Furcsa, gyomorszorító csönd lett. Látóterébe hirtelen beúszott egy kép: egy férfi egy koromfekete lovat vezetett. Menekülnek! – robbant be agyába a kép értelme.
Csak pillanatok múlva harsogott bele a fülébe az emberek jajveszékelése.
Abban a pillanatban eszébe jutott, hogy őt Juli várja a főbejáratnál. Hátat fordított a látványnak, megindultak a lábai, de mintha követ kötöttek volna rá, csak vonszolta magát.
Újra hátranézett, s iszonyat kerítette hatalmába. Már egészen közel járt az a tömény fekete valami, ami már nem is tornádó volt, hanem egy leírhatatlan fekete massza, ami beterítette az egész eget, s már a fák csúcsánál jártak a lelógó megmagyarázhatatlan nyúlványai, amik mindent felfaltak, bekebeleztek, amit csak elértek. Már nem látszott az emeletes házak teteje, valahol a fekete massza gyomrában lehettek.
Hirtelen újra felbukkant nem messze tőle a fekete ló a gazdájával, mindkettő szemében iszonyat.
Kata ekkor érte el az épület sarkát, ahonnan rálátott a főbejáratra. Juli ott állt és rémülten kiáltozott:
- Hol voltál ilyen sokáig? Már késő! Már késő!
Tehát megvárta! Nem hagyta itt! De már késő! Már nincs semminek értelme! Ez a tudat úgy hasított bele agyába, mint éles tőr, mit markolatig döf a gyilkos áldozata szívébe.
Kata a saját sikoltására riadt fel, csapzottan, zihálva. A szobában megrekedt a sötétség, csak a lehúzott redőny apró résein át csorgott be kevéske holdsugár.
2011-04-20
| |
|
|
|
Köszöntöm a névnaposokat!
Vörösmarty Mihály:
Névnapra..
Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.
| |
|
| |
|
Czégény Nagy Erzsébet:
Látomás Anyámról
Csak ültél némán elmerengve,
Szép homlokodon kelt a nap,
A messze tűnő emlékekbe,
Nyár alélt a kertek alatt.
Hajadban érett őszi búza,
Mondtad, már aratásra kész,
S lágyan ringott, mint angyalhaj,
Kezem tétován nyúlt feléd.
Megérintettem cserzett kezed,
- Rajta évszázadok futnak, -
Mint ágas-bogas tölgyfaágak,
Ujjam alatt elsimultak.
Láttam szemedben ifjúságod,
Visszaragyogott utoljára,
Hulló csillagként tört még utat,
Majd elveszett az éjszakába.
2017-04-25
Ha eljön majd…
Ha eljön majd a tavasz s bomlanak a lombok,
minden kis rügyben arcodon bolyongok.
Virágillatokban illatod keresem,
selymes pázsiton lépteim megpihen.
Odavágylak, hol napfény bontja haját,
s minden madár zengi örömmámorát.
Zsongó nappalokban, éjszaka csöndjében,
vágylak téged minden lélekrezdülésben.
S ha ég sötét palástján kis lámpások nyúlnak,
s örök búcsút intenek jeges, hideg múltnak,
sarjad szerelmünk, mint vetésben a mag,
hajnal fénysátrában újra erőt kap.
2017_02_16
Czégény Nagy Erzsébet:
Első Karácsony nélküled
/Anyához/
Sarokba rekedt a szó,
mint ereszcsatornába
az őszi falevelek.
Advent csendjében
vártam az „eljövetelt”
de a neked készített
ünnepi tányérból
kicsorogtak a szavak.
Szobámban meglapult
Karácsony, s homályba
veszett fények.
Már semmi nem olyan nélküled.
Látom imára kulcsolt kezed,
- Hiszek egy Istenben –
mondtad, s szorítottad
tenyereid között féltésed.
Belém palántáltad szemed
utolsó fénysugarát.
Most bennem ragyogsz,
mint fenyőfán a csillag.
2015_01_01
Angyal hajolt a lelkemre
From: Erzsebet Nagy Czegeny
Translation by: Laszlo Viemann
Angel leant on my soul (10-14-2010)
My true sanctuary,
My chant, afflatus,
I did form “ménage”
Here in to my soul,
You come, transmigrate,
I will set your bed.
As dawn gets purplish,
In my eyes is mirrored,
Lakes are glittering,
In it glint imaged,
A face angelic
Gleams there everything.
Your arm clasp as clinch;
Tender whiff delight,
Your lips red softness;
It’s a cherry spice.
Your soul innocent
Freshly laid snow-white,
Do lean on me dear,
My soul is yearning.
You’re desired to dare,
As lover crave spring.
Rest on my breast-soul,
And do feel the same
As I: harmony,
Peace, than stay at me
You obtain prodigy.
You hear? -- The soundings!
Heaven’s clarions!
Angyal hajolt a lelkemre
Én menedékem,
énekem, ihletem,
építettem házat
itt a lelkemben,
jer, költözz be,
ágyadat megvetem.
Hajnali bíborban,
szememnek tükrében,
csillámló tavak
tükröződésében,
angyali arcod
ott ragyog mindenben.
Karod ölelése;
lágy szél fuvallata,
ajkad puhasága;
cseresznye zamata.
Ártatlan kis lelked
szűz-fehér lepedő,
hajolj rám kedves,
lelkem most epedő.
Úgy vágyom jöttedet,
mint szerelmes a tavaszt.
Pihenj meg mellemen,
s érezd ugyanazt
mint én: harmóniát,
békét, s mellettem
találd meg a csodát.
Hallod?
Szólnak
a mennyei
harsonák.
2010-10-11
| |
Aktuális hónapok és jelentéseik |
| |
|
Sárgarépatorta
Hozzávalók:
30 dkg sárgarépa
5 tojás
15 dkg méz
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg mogyoró/dió/mandula
1 teáskanál őrölt fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg
Elkészítés:
1. A sárgarépát megtisztítjuk, lereszeljük.
2. A mogyorót megőröljük.
3. A tojássárgákat összekeverjük a mézzel,
sárgarépával, liszttel, mogyoróval és fűszerekkel.
4. Óvatosan keverjük bele a tojások felvert habját.
5. Kb. 35-40 percig süssük előmelegített sütőben 200 fokon.
***
| |
|
|